Forrás: FittAnya.hu

Szerző: Czafrangó Ági

FittAnya sikersztorik - rovatunkban ezúttal Nagy Erikát ismerhetitek meg.

Erika két kisfia mellett nemcsak rendszeresen sportol, de fitnesz versenyeken is kiváló eredményeket ér el. Aerobik és pilates oktatókent, valamint személyi edzőként másoknak is segít, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. De honnan van ennyi energiája? Hogy tudja két kisgyerek mellett is tartani szigorú edzéstervét és diétáját?

Interjúnkból megismerhetitek Erika inspiráló történetét.

- Mikor, hogyan indultál el ezen az úton? Gyerekkorodban is sportoltál, vagy felnőttként kezdted el a rendszeres mozgást?

- Gyermekként is látszott, hogy jobban érdekelnek a sportok, mint másokat. Képes voltam délutánokon át egyedül focizni a kertben le-fel, vagy róttam a köröket merő szórakozásból. Néhány sportágat is kipróbáltam, pl. kézilabdáztam, fociztam, kosárlabdáztam. Azt kell mondjam utólag, hogy ami miatt ezek jól mentek, az a győzni akarásom volt, nagyon tudtam harcolni - a saját testi épségem árán is. Természetesen a belülről jövő sport szeretetén túl,
azt gondolom, hogy kis korban még főleg a szülőkön múlik, hogy valaki aktív sportoló lesz, avagy sem. Nálunk ez nem volt divat, és nem is igazán hittek benne, hogy ennek lenne értelme, hogy meg tudnék belőle élni a későbbiekben. Ezért főleg a tanulásra helyezték a hangsúlyt, amit megértek, de titkon mindig bántott, hogy nem lettem sportoló.

- A gyermekeid születése hogyan befolyásolta sportos életmódodat?

- Igazából semennyiben sem befolyásolta, csak a rendelkezésemre álló időt szűkítette le. Fiaim születése előtt leginkább aerobikoztam, ez is volt az első sporttal kapcsolatos szakmám, és saját magamat is ekképpen edzettem. Ekkor még leginkább arra figyeltem, hogy élvezzem a mozgást és tartsam a súlyomat. Utólag ez azért nagyon vicces, mert akkor még nem tudtam, hogy én olyan típus vagyok, akinél ez nem igazán lesz probléma. 2013-ban kezdtem edzőterembe járni, de rendszeresség ekkor még nem igazán volt benne.

- Mikor kezdtél el versenyezni?

- 2013-ban már egy rövid szakaszon elkezdtem a felkészülést, de akkor nem voltam adottak a körülmények. Sok családi betegség és szomorú végkifejlet történt, amik miatt úgy éreztem, hogy most nem vágok ebbe bele, háttérbe szorult a saját fejemben is ez a történet. Azonban végig ott motoszkált, éveken át néztem a versenyvideókat, és tudtam, hogy eljön az én időm. 2016-ban megkerestem azt a csapatot, akikkel már 2013-ban is majdnem elindultunk, és tárt karokkal fogadtak, nagyon hálás vagyok érte. Így 8 héttel második szülésem után kezdtem el a felkészülést. Kiszámoltuk, hogy 6 hónappal leszek szülés után az első szezonomban, így mindannyian nagy izgalommal vágtunk bele, hogy mi sül ki ebből. Külön érdekesség, hogy mivel anyatejes volt a kisfiam 4 hónapig, ezért szinte végig bármiféle kiegészítő nélkül készültem. Még a fehérjeport se tolerálta a szervezete.

- Hogyan tudod két kisfiad napirendje mellett a saját edzéstervedet is betartani?

- Nehezen! Minden nap kiszámíthatatlan! Nekem nem úgy van, hogy munka előtt vagy után lemegyek edzeni, és csak a saját motivációm függvénye mindez. Egyeztetnem kell a férjem munkájával, a gyerekek betegségeivel. Az első felkészülésem alatt mindkét gyermekem otthon volt, nem jártak se óvodába, se bölcsődébe. Az edzéseket vagy velük próbáltam megcsinálni otthon, vagy heti kb. 1 alkalommal eljutottam a közeli terembe. Férjem mindig nagyon erősen támogatta az elképzeléseimet, és mivel látta, hogy ez nem egy hóbort, hanem évek óta vágyom rá, ezért berendeztünk otthon egy 15 nm-es termet. Én állítottam össze, hogy mik azok az eszközök, amikkel költséghatékonyan, de fel tudok készülni egy versenyszezonra. Sokszor edzettem/edzem éjszaka, vagy ha épp nagyon toleráns napjuk van, akkor velük.

- Mi ad erőt ahhoz, hogy kimerült anyukaként ne a kanapéra, hanem a tornaszőnyegre feküdj le?

- Nekem sokat számított szülés után, hogy ott volt a fejemben a versenyfelkészülés. Egyrészt ugye mégiscsak sportoló lettem. Másrészt sok anyukát érintő probléma a szülés utáni depresszió, amikor észreveszik, hogy nem más lesz az addigi életük, hanem konkrétan véget ér. Ott vagy a 4 fal között a gyerekekkel/gyerekkel, akik csak rád számíthatnak, és most már az ő ellátásuk az elsődleges akkor is, ha emiatt magadra már sokszor semmi időd. Ezt csak az érti igazán, aki már édesanya, addig számomra is elképzelhetetlen volt, hogy mi az, hogy nincs idő erre vagy arra. Tényleg nincs. Viszont mivel nekem ott volt a felkészülés, bele sem kerültem ebbe az ördögi körbe, mert azt éreztem, hogy valami rólam is szól. Hihetetlen erőket tud megmozgatni ez az érzés ebben az állapotban. Persze nekem is volt olyan, hogy éjjel 3-4 órát aludtam 7-8 részletben a Pici fogzása miatt, és másnap edzésem volt, vagy épp versenyem. Egyik sem könnyű, de pont az ezekben a pillanatokban hozott döntések határozzák meg, hogy milyennek látod magadat. Ha a kibúvót keresed, elhiszed magadról, hogy gyenge vagy, egyre többször fogsz így dönteni. Ha a "harcot" választod, győztesnek fogod magadat érezni! Próbáljátok ki, teljesen megváltoztatja az énképet néhány tudatos döntés!

- Mit javasolsz a fáradt, idő-, vagy segítség hiányában lévő anyukáknak, hogyan kezdjék el beépíteni a mozgást a hétköznapjaikba?

- Mindenképpen apránként. Először is fontos, hogy érezzék az örömöt, amit a mozgás tud adni! Sosem szabad elfelejteni, hogy ez a legfontosabb! Ne csak lefogyni, vagy izmosodni akarjanak, hanem élvezni a sportot, hiszen erről kéne szólnia! Lehet tornázni a pici babával is, vagy a már nagyobb gyerekkel, ők ezt általában szeretni szokták. A másik, hogy igenis otthon is lehet edzeni. Már néhány eszközzel is szép formát lehet összehozni, a kulcs a rendszerességben rejlik.
Még egy fontos dolog: merj segítséget kérni! Ne szégyelld, hogy szükséged van egy kis szabadidőre! Ha van, aki segítsen, engedd neki! Olyan feltöltve kap vissza a családod, hogy hamar észreveszik, hogy ez nekik is milyen jó.

- A támogató háttér mellett érnek rosszindulatú megjegyzések is? Hogyan kezeled ezeket?

- Szerencsére kevés ilyet kapok, bár tény, hogy alig emlékszem rájuk, mert elég gyorsan törlődnek a fejemből. Mivel a hozzám közel állók megértenek, szeretnek és támogatnak, nekem ez a legfontosabb. Akik távolabbról véleményeznek valós információk hiányában, azok számomra nem releváns megjegyzések. Nem is értem, hogy lehet valaki életmódját elítélni, ami az egészségről, a sportról szól. Ez egy pozitív életstílus, ami előbb-utóbb majd leválasztja a nem pozitív felfogású embereket.

- Mik a jövőbeni terveid? Készülsz további versenyekre, vagy edzőként adod tovább a tapasztalataidat?

- Igen, jelenleg is készülők az őszi szezonomra, és következő tavasszal is színpadra lépek, ugyanis akkor ugrok korosztályt, és mindenképp kipróbálnám magam a masters versenyzők között is (35 felettiek). Van egy remek edző (Lekli László), aki segíti a felkészülésemet, ami nálam azért ritka, mert az utolsó két szezonban egyedül készültem és éreztem, hogy itt az ideje váltani. Így nagyon pozitívan nézek a jövő elébe.
Ez már a második szezon, hogy versenyzőket is készítek, április utolsó napján fognak színpadra állni az IFBB Magyar Kupán, valamint a nyári versenyeket is célba vettük. és már ők is és én is nagyon izgatott vagyok emiatt.

Természetesen nemcsak versenyzőkkel foglalkozom, bárki megkereshet, aki úgy érzi, hogy tudok neki segíteni edzéstervben, étrendben, vagy közös edzésekkel. Jelenleg Szentendrén működöm, de ősztől Budapesten, a belvárosban is megtalálható leszek.